Számvetés a történelmi múlttal
Szombaton, január 9-én került sor a Szatmári Híd Egyesület szervezésében arra a történelmi tanácskozásra, amelynek célja a "horthysta-fasiszta-magyar" kifejezés használatának a megszüntetése volt.
A szombati esemény az októberben megtartott kerekasztalfórum folytatása is volt egyben, így az akkori elhatározás értelmében a történelemkutatás terén komoly elismerésnek örvendő szakembereket is meghívtak. A két román és két magyar meghívott közül hárman vettek részt, a Bukaresti dr. Liviu Rotman pedig írásban küldte el véleményét a kezdeményezéssel kapcsolatban. A levelet Décsei Miklós, a Szatmári Zsidó Hitközség elnöke olvasta fel román, Krakkó Rudolf, a Szatmári Híd Egyesület elnöke pedig a magyar nyelven. Rotman professzor, a Bukaresti Izraelkutató Intézet vezetőjeként nyilatkozva kifejtette levelében, hogy Horthy Miklós idejében erőteljes volt az antiszemita politika, zsidóellenes törvényeket fogadtak el. Az események a legfelsőbb állami szervek beleegyezésével történtek, s bár 1944-től a náci Németország hozta meg a döntéseket, Horthy bűnösségét nem lehet megkerülni.
Azonban a levélbe írtakat semmiféle tudományos indoklással, sem pedig hiteles forrásokkal nem támasztotta alá érdemben. Sőt, az általa említett Randolph Braham - akinek a hivatkozott könyvét első számú forrásként említi, tételesen cáfolja, hogy a Horthy-korszak a zsidók számára vészkorszak lett volna, hiszen - amint a könyvből ez ki is derül - a náci megszállásig Magyarország volt az egyedüli a térség országai közül, ahol viszonylagos biztonságban éltek a zsidók. Krakkó Rudolf sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Liviu Rotman nem tud jelen lenni személyesen is, hogy alá tudja támasztani szakmailag a levelében megfogalmazottakat.
A levél felolvasása után felvezető előadást tartott Thoroczkay Sándor történelemtanár, majd előadásokat tartottak dr. Szakály Sándor az MTA tagja, a Veritas Történelemkutató Intézet főigazgatója, egyetemi tanár, dr. Ottmar Trasca a RTA Kolozsvári kutatóközpontjának a tudományos munkatársa, illetve dr. Turbucz Dávid a MTA Bölcsészettudományi Intézetének a tudományos munkatársa. Szakály Sándor a Horthy-korszakról, és az akkori magyar-német viszonyról, Ottmar Trasca a román-német viszonyról, és a romániai zsidó-deportálásokról, míg Turbucz Dávid a korszakból kifejezetten a magyarországi deportálások évéről, az 1944-es történésekről tartott szakmai előadást.
Mindhárom előadó a téma elismert kutatója, és kiváló ismerője, így előadásaik által a hallgatóság betekintést nyerhetett a deportálások előzményeibe és azok tulajdonképpeni céljaiba is. Ottmar Trasca - német levéltári forrásokra hivatkozva - kihangsúlyozta, hogy Horthyval Hitler állandó konfliktusban volt, főleg a zsidókérdés megoldásában való egyet nem értésük miatt, mert Horthy Miklós volt az egyetlen államfő a szövetségesek közül, aki mindvégig ellenezte a zsidó lakosság kivégzését. Így az ilyen viták alkalmával Hitler mindig Antonescut állította példaképül Horthy elé, mint aki német nyomás nélkül is "példásan megoldotta" a zsidókérdést, azaz megsemmisítette a romániai zsidó lakosságot, az életben maradottakat pedig "hagyta elmenni" Palesztinába, ha cserében a zsidók hajlandóak voltak pénzt fizetni. Azaz pénzért megválthatták az életüket. Ezzel szemben Magyarországról nemhogy eltűntek volna a zsidók, de a környező országokból is odamenekültek 1944 tavaszáig, amit Hitler nehezményezett. A szakember azt is kihangsúlyozta, hogy a zsidók deportálását semmiképpen nem lehetett volna megakadályozni a kialakult politikai környezet miatt. Turbucz Dávid szerint azonban Horthy hibázott akkor, amikor nem élt minden lehetőséggel, hogy a végsőkig halogassa a deportálásokat. Kihangsúlyozta viszont, hogy a fasiszta szó használata Horthyval kapcsolatban teljes képtelenség, mint ahogy a "horthysta" kifejezés sem helytálló, hiszen nincs semmiféle meghatározása annak, hogy mit jelent ez a szó, kit vagy mit lehet horthystának nevezni?
Mindhárom előadó szerint helytelen, történelmietlen, szakmailag kifogásolható és megbélyegző jellegű a "horthysta-fasiszta-magyar" kifejezés használata, ezért ezeknek nincs helye a megemlékező szövegekben. Az előadásokat követően - amely egyébként teltház előtt zajlott - a rendezvény tanácskozással folyatódott, amelybe bekapcsolódtak a Szatmári Híd Egyesület tagjai mellett az Antall József Baráti Társaság, az Ady Endre Társaság, a Szent-József a Munkás Katolikus Férfiszövetség és a Szentgyörgyi Albert Társaság jelenlévő tagjai is.
A tanácskozást Kereskényi Sándor muzeológus és irodalomtörténész moderálta és igyekezett a konkrét téma mentén tartani a közönség soraiból történő felszólalásokkal és az elhangzott kérdésekkel egyre érdekesebbé váló fórumot.
Összességében - a kisebb viták ellenére - minden jelenlévő megegyezett abban, hogy a kezdeményezés fontos lépés lehet az ügy megoldása érdekében, és a szövegeket mindenképpen módosítani szükséges.
Az előadók, illetve a jelenlévő szatmári tanárok abban egyeztek meg a kezdeményezőkkel, hogy a következő módosítást tartják helyénvalónak: A "horthysta-fasiszta" kormány általi deportálás helyett a következő kell szerepeljen a feliratokon: "A nemzeti-szocialista Németország által megszállt Magyarország hatóságainak a közreműködésével deportáltak."
Krakkó Rudolf, Kereskényi Sándor irodalomtörténésszel és Thoroczkay Sándor történelemtanárral együttműködve a következő napokban megszerkeszti a két felirat módosított szövegét. Krakkó Rudolf pedig egy hivatalos beadvánnyal fordul a megfelelő állami intézményhez, amelyben kérni fogja a szövegmódosítás engedélyezését.
Tóth-Pál Miklós színművész azzal a figyelemfelkeltő javaslattal állt elő, hogy amennyiben nem engedélyeznék a tervezett módosításokat, ebben az esetben Szatmár megye magyarsága kell készítsen, és fel kell avasson egy olyan emléktáblát, amelyen a szöveg a szakmai szempontoknak is megfelel.
A következő lépés tehát a hivatalos beadvány eljuttatása a megfelelő intézményhez, és a kapott válasz függvényében lesz döntés a további lépésekről.
